"Anyám volt, apró, korán meghalt, ..."

Szegény Édesanyám tizenhárom éve nincs velem. Sajnos pont akkor ment el, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. A válásomat velem együtt végigszenvedte, de mikor megtaláltam Timit, azt Ő már csak az égből nézhette. Aztán Timit is elsodorta a történelem szele, és én újra egyedül vagyok. Illetve a kérdések a társaim, hogy mit kellett volna másképp tenni, hol hibáztam. De nem csak ezért hiányzik, hogy meghallgassam véleményét. Szeretném ha részese lenne kisebb-nagyobb sikereimnek. Ha látná hogyan élek, ha tapasztalná, hogy kedvelnek a faluban. Bár a túlvilágban nem hiszek, de az Ő esetében könnyű ezen átsiklani, mert kell hogy valami erőt adjon. És méltó akarok lenni emlékéhez, hogy amott se kelljen szégyenkeznie miattam. Édesanyám, és sok más Édesanya emlékére szóljon a dal, és persze szeretettel küldöm minden evilági Anyukának.