Madarak és Fák napja

 Szeretem a fákat ...,
a temérdek égbetörő göcsörtös ágat.
Ráncos törzsüket, mit ezer seb szabdal,
minden pajkos kis gally téged marasztal.
A sok apró levél vidáman bólogat,
lágyan permetezve az életről bókokat.
Kedvelem árnyékuk, és szelíd suttogásuk,
megnyugtatóbb helyet nem találhatsz másutt.

Szeretem a bokrokat és szeretem a fákat ...,
figyelj, s megpillantod, amit más nem láthat.
A sok kis állatot, kik itt lelnek hazát,
s álmélkodva mondod magadban: Nahát!
Apró madarakat, kik csipogva beszélnek,
bánatukról, örömükről fecsegőn mesélnek.
Mókus surran amott, vígan szökdécselve
kicsit fáradt talán, hisz kilátszik a nyelve.
A kiálló gyökerek közt zord süni botorkál
aztán összegömbölyödik egy picit mogorván.

Szeretem eme idős, viharvert lényeket,
legyél csendben s bízvást érted a lényeget.
Ódon bölcsességük tömény tudást áraszt,
csak annyit mondhatok: - Szeresd hát a FÁKAT!