Ám az igazi vallomás, ami súlyos jellemhibáim hosszú sorát felfedné - elmarad. Csak egyet emelek ki a kígyózó sorból. Nem jó maximalistának lenni, még akkor sem, ha ez nem éri el Mr. Monk szintjét. Elkészültem ugyanis a szomszédék kerti bútorának felújításával, ragyogott mint Salamon micsodája, és büszkén vittem a megrendelőnek, hogy íme a koronaékszerek kerti változata. Szó se róla meg is dicsérték, és minden szavuk úgy esett, mint a csepegtetett méz, de ma reggelre mit kell látnom? Egy sáros cipőnyom éktelenkedik a szék ülőkéjén. Julius cézár érezhette így magát március idusán, és még jó hogy reggel történt a dolog, így lábon kihordtam az esetet. Igen, ez a baj velem, hogy mindent úgy csinálok, mintha kiállítási darab lenne a British Museum aulájában. Aztán ha más sorsra jut az alkotás, akkor azt tőrdöfésként élem meg. Nem lenne szabad ennyire komolyan vennem. Végülis kerti bútor, ahol ráadásul két csöpp lurkó fedezi fel a világot, és ezek szerint a szék ülőkéjét is. Na, majd napirendere térek a dolog felett, csak ez így, frissiben kicsit beleszántott a lelkembe.
De hogy valami jót is mondjak, úgy néz ki, végre a borospince projekt sínre került. Idáig mindenki azt kérdezte, hogy bunkert avagy tárnát csinálok-e a garázs oldalába, én meg sejtelmesen somolyogtam bajszom alatt. Ma azonban Ákos rátapintott a lényegre: "Csak nem borospince készül amott?" És én egy üdvözült mosollyal rábólintottam. Azzal a kiegészítéssel, hogy álpince lesz. Legalábbis méretét tekintve, mert egy másfél x kettő méteres óvóhelyet borospincének nevezni enyhe aránytévesztés lenne, de nekem a látvány a fontos, vagyis hogy kívülről, kicsit messzebbről úgy nézzen ki, mint Siklósi bácsi borospincéje a Tenkes kapitányában. Mondjuk elgondolkoztató, hogy egy "szimpla" látványba érdemes-e ennyi pénzt és energiát beleölni, de a fizikai munkát szeretem, mert fejleszti a jellemet és olcsóbb, mint a konditerem :) Meg aztán boltívet sem csináltam még, tehát annak is itt az ideje. Ásás közben pompás gilisztákat találok, annak meg Dezső tud "tapsolni".
De hogy valami jót is mondjak, úgy néz ki, végre a borospince projekt sínre került. Idáig mindenki azt kérdezte, hogy bunkert avagy tárnát csinálok-e a garázs oldalába, én meg sejtelmesen somolyogtam bajszom alatt. Ma azonban Ákos rátapintott a lényegre: "Csak nem borospince készül amott?" És én egy üdvözült mosollyal rábólintottam. Azzal a kiegészítéssel, hogy álpince lesz. Legalábbis méretét tekintve, mert egy másfél x kettő méteres óvóhelyet borospincének nevezni enyhe aránytévesztés lenne, de nekem a látvány a fontos, vagyis hogy kívülről, kicsit messzebbről úgy nézzen ki, mint Siklósi bácsi borospincéje a Tenkes kapitányában. Mondjuk elgondolkoztató, hogy egy "szimpla" látványba érdemes-e ennyi pénzt és energiát beleölni, de a fizikai munkát szeretem, mert fejleszti a jellemet és olcsóbb, mint a konditerem :) Meg aztán boltívet sem csináltam még, tehát annak is itt az ideje. Ásás közben pompás gilisztákat találok, annak meg Dezső tud "tapsolni".
Az élet az ábrándozás megrontója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése