Templomban

Egyszer már írtam, hogy nem vagyok vallásos, tehát nem ezen oknál fogva voltam a megszentelt falak között. Nusika kért meg még egy hónappal ezelőtt, hogy segítsek a kórusnak énekelni. Nem szoktam vallási énekeket énekelni, mert számomra visszás, hogy nem vagyok templomjáró ember, és mégis ott énekeljek, de ha segíteni kell valakin az más kérdés. Így is zavarban voltam, mert csak egy dalról volt szó, és a szertartáson több ének is elhangzott, amit én nem ismertem. De fenn voltunk a karzaton, és én elbújtam a második sorban, tehát annyira nem volt feltűnő. És még ezenkívül számos dolog meglepetésként ért, például, mikor meg kellett fogni egy másik férfi kezét, és úgy kántáltak valamit. Nem elég, hogy egyedül élek, még egy félidegen pasival parolázzak? Aztán volt pénzgyűjtés is vagy nevezzük adománynak, gondolom ez a hivatalos neve. Ostoba érzés volt butának és tájékozatlannak lenni, de hát én más közegben nevelkedtem. Most még meg kell néznem mit jelentenek a liturgikus színek, valamint hogy kit vagy mit jelent a Kyrie Eleison megnevezés. Utóbbi azért tűnt fel, mert Vavyan Fablenek van egy hasonló című regénye. Napi mondandómat egy szép dologgal szeretném befejezni, ami miatt örülök, hogy részt vettem a mai szertartáson. Az atya egy történetet mesélt el, amit utána megkerestem az interneten. Nekem könnyeket csalt a szemembe ...

A kislány karácsonyi csomagot készített. Egy dobozt csomagolt be drága aranypapírba. Olyan sok papírt használt fel, hogy az édesapjának feltűnt, és megkérdezte:
- Hát te meg mit csinálsz? Pazarolod a drága papírt, mintha te vetted volna.
A leány elsírta magát, és félrehúzódott egy sarokba. A dobozt erősen magához szorította. A szentestén, amikor a család tagjai megajándékozták egymást, a leány is odaadta apjának a szeretettel becsomagolt dobozt.
- Papa, ez a tiéd!
Az apa elérzékenyült. Talán nagyon kemény volt. Végeredményben az ajándék az övé. Óvatosan felbontotta a csomagot. Nagy meglepetésére a doboz üres volt. A nem várt fordulat felbosszantotta és kirobbant.
- Te meg az egész drága aranypapírt egy üres dobozra fecsérelted?
A leány okos, nagy szeméből könnycseppek gördültek le, és így szólt:
- Papa! Nem is üres a doboz. Egymillió puszit tettem bele!
A férfi azóta az íróasztalán őrzi a cipősdobozt.
- Hiszen ez üres -mondják a kollégái.
- Egyáltalán nem! Kislányom szeretete van benne - válaszolja a büszke apa.