Először csak rettegve és szívszorongva bámultam ahogy a garázslejáró előtt egyre csak nő a vízszint. A garázs ugyanis félig süllyesztve van a földbe, tehát arra lejt a talaj. Ez még nem lenne baj, hiszen csináltam a bejárat elé lefolyót, de nem csak 20 nm szórványos esője csorgott oda, hanem a fél dombolda-LÉ. Mert a ház mögé árkoltam egy vízelvezető csatornát, de nem bibliai mennyiségű csapadékra volt az felkészítve. Szóval az lassan (nem is olyan lassan) megtelt, a víz túlbukott, a védelmi rendszer megbukott. És csak úgy hömpölygött a garázs felé, ahol már térdig állt a víz. Bár jól zár a Hörmann garázsajtó, de azért ez nem egy járványügyi zsiliprendszer. Amikor a vizet végre elnyelte a lefolyó, akkor ujjaimat keresztbe téve, sűrű fohászok közepette felnyitottam a kaput. Szézám tárulj! Atyaég! Az ötven kilós asztal arrébb úszott fél métert, minden nedves, és sajnos két elektromos szerszám is a földön maradt, amikből csorgott a víz. Nem részletezem az elszomorító állapotot, félek a mai híradóban ennél szörnyűbb felvételek lesznek, lényeg, hogy kb. 15 centi magasan a garázsban is állt a víz, és persze a faanyagok is alaposan megszívták magukat. Vagy két órát takarítottam, míg úgy-ahogy rendbe tettem a garázst. Levontam a tanulságot, a telek felső határánál is kell csinálnom egy első védelmi vonalat, és meg kell erősítenem, magasítanom a régi töltést is. Bár előre tudtam volna, hogy ez lesz - igaz ez egy nagyon buta mondat :)
Szóval erre a napra el lettem átkozva, tehát nem is fogtam már semmilyen munkába, a végzettel nem jó packázni. Egy véradást azért megkockáztattam ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése