Hogy gyerekkoromban szerettem a meséket, azon nincs semmi meglepő. De hogy közel ötvenhez még mindig elvarázsolnak a gyermeki történetek, az talán már jobban szembeszökő. Köszönöm Édesanyámnak. Még most is mosolygok, ha arra gondolok, hogy a vasárnap déli meséket olyan áhítattal hallgattuk, hogy közben kihűlt a levesünk. Csak apám bosszankodott, mert rajta kicsorbult a mesék ereje. Anyukám sokszor hívott engem Sluga manónak, sajnos ezt már nem teheti meg, pedig jólesne. Amikor először találkoztam Bálint Ágnes nevével, akkor a mély döbbenet és értetlenség
uralkodott el rajtam. Hogy lehet valaki egyszerre Bálint is, meg Ágnes is?! Aztán mikor erre a különös dologra fény derült, akkor már arra voltam büszke, hogy azonos nevet viselünk. Valójában ez még most is örömteli számomra ... hogy is mondják ... nomen est omen? :)
Bálint Ágnes azért is áll közel szívemhez, mert sokáig egy helyen laktunk. Ez a hely Vecsés. Sajnos nem tudtunk egymásról, illetve ez csak nekem veszteség, de most érzem igazán, mennyire. Beleborzongok, ha arra gondolok hányszor mehettem el a háza előtt, én tudattalan. De amiért tollat ragadtam, az nem más, hogy valamiképpen lerójam tiszteletem, és némi reklámot kürtöljek világgá.
Május 25-26-án Mesefesztivál lesz a Bálint Ágnes Emlékházban, Vecsésen, a Barcsai utca 1 szám
alatt. A hétvégén voltam ott, sajnos zárva találtam, az említett időpontban meg nem tudok elmenni, mert pont érettségi találkozóm lesz. Pedig káprázatos műsor várja az odalátogatókat. Külön kíváncsi lennék mit szólnának, ha felnőttként sorba állnék, hogy Manócska jelmezben lefotózzanak.
Akit érdekel a program az itt nézheti meg, ha valaki Bálint Ágnes személye és az Emlékház iránt érdeklődik, akkor ide kell ellátogatni.
(Közben felfedeztem, hogy Szlahó Csaba Vecsés polgármestere, akivel sokat fociztam iskolásként, és akinek az édesanyja az osztályfőnököm volt a Petőfi Iskolában :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése