Ez a nap a madarakon és fákon kívül legyen a természeté úgy általában. Ismeritek a zengőlegyet? Nem olyan látványos, mint egy szarvasbogár, inkább hasonlít egy alultáplált, sápadt darázsra, de méltán mondhatom, hogy a rovarvilág kolibrije. Nem mellesleg benne van a 10 legkedvesebb bogaraim között. A futrinka, az orrszarvúbogár, a hőscincér, a szarvasbogár és suszterbogár közvetlen partnereként. Ja és perce a katica is, csak az már csak az rovar társadalom plazacicája, ezért kicsit fanyalogva említem. Szóval a zengőlegyet már sokan tévesztették össze a darázzsal, pedig ez ártalmatlan jószág, csak sokszor lesz kíváncsiságának áldozata. Nevét onnan kapta (feltehetőleg), hogy szárnyát olyan magas frekvencián rezegteti, hogy annak zümmögő hangja van, és bizony egy helyben tud lebegni. Nekem bájos. Ha kinyújtod a kezed egy idő után rászáll, és tömzsi "orrmányával" izgatottan szagolgatja pórusaid. Én percekig tudom bámulni, míg el nem zsibbad a karom. Olyan mókás állat, hogy csuda. Ajánlom figyelmetekbe.
Mikor beszaladtam a hajlékba, hogy a fentebbi sorokat megörökítsem, egy héja (vagy egerészölyv) repült át a telken, és az alsó úton egy villanyoszlopra ereszkedett alá. Sajnos a fényképezőgép nem tud annyira erősen fókuszálni, hogy abból bármi érdemleges látszódjon, de rögtön utána előkaptam az ajtó mellé bekészített távcsövemet, és azzal már egész jól meg tudtam figyelni őkelmét. Sajnos gyerekkoromban nem tudtam, hogy létezik olyan hivatás mint az etológusé, és ezért programozó lett belőlem, de az érdeklődés nem hunyt ki belőlem, ahogy szerintem mindenkiben megtalálható ez a fajta kíváncsiság. Példának okáért most olvastam, hogy ha a macska az arcodhoz dörgöli magát, az a ragaszkodás jele. Akkor mi jóban vagyunk Grafival. :) Főleg reggelente szeret dörgölőzni, olyankor vigyáznom kell, hasra ne essek benne. Pssszt, most itt alszik a kanapén, közben mozog a mancsa, vibrál a farka és pofikájával érdekes grimaszokat vág. Vajon mit álmodik? Délután Picúr is előkerült, kivette éves szabadságát, feltehetően a környék összes lánykutyáját meglátogatta, és most várhatjuk a postást az apasági keresetekkel. Ilyen hosszú időre még sosem csavargott el, majdnem két napig volt távol. Persze én vagyok felelős a dologért, de annyira nem szeretem megkötni, még akkor sem ha zokszó nélkül tűri. Egyedül azt nem viseli el, ha elmegyek itthonról és őt itt hagyom. Akkor vonyít, mint a fába szorult féreg, és ha nem kötöm meg szökik utánam. Érdekes módon másképp kezeli ha autóval megyek el, azt már szépen viseli, de a gyalogos vagy bringás távozás kiveri nála biztosítékot. Hát így élünk mink itt falun! Riska ne te neeeeee!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése