Mit tagadjam, már megint parázs került a fenekembe. Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Pedig csak a Csókos asszonyt néztem, de a második félidőben - ó bocsánat felvonásban Dolhai Attila italos üvegeken cimbalmozott, és erről beugrott egy másik régi vágyam, amit ezidáig mostohaként kezeltem. Zenélni fogok. Sajnos eddigi szárnypróbálgatásaim kevés eredményt hoztak. Gyerekkoromban hegedűvel kezdtem, de apám idegrendszere hamar felmondta a szolgálatot. Szerencsére a hangszert el tudtuk adni, és apám azóta is emlegeti, hogy a hegedűtoknak jobb ára volt, mint a szárazfának. Aztán hosszú szünet, majd autodidakta módra jött a szintetizátor, de azt is csak játéknak nevezném, egy kézzel szoktam tapogatni a dallamot. Válásom után gitárosi babérokra vágytam - ó én botor - odáig jutottam, hogy vettem egy gitárt, meg pár Muszty-Dobai oktató brossúrát. Szegény gitár azóta is a szekrény tetején alussza százéves álmát. Voltaképpen minden hangszer érdekel, még a szívószálból kreált ködkürt is, de annyira már benőtt a fejem lágya, hogy anyagilag már nem hozok véráldozatokat. És itt vissza is kanyarodtunk a pohárzenéhez. Bár ennek is két válfaja van ám. Az egyik a karima abajgatós (ha jól emlékszem Sandra Bullock is ezzel próbálkozott az egyik filmben), a másik a xilofon jellegű. Bevallom mindkettővel próbálkoztam, de nekem az utóbbi hozott sikerélményt. Melódia még nem született a kezeim között, de lelkesen öntögetem a vizet pohárból pohárba, és az előbb kellett feltörölnöm a szalagparkettát is. De milyen a precizitás! Közben megnéztem a neten, hogy miképp lehet megmérni egy hangmagasságot. Nos erre is van kütyü, röpke 56 ezerért kapható a Roland VT-12, ami megmondja, hogy egy adott hang C-D-E-F-G-A-H-C. Ugyebár az etalon zenei A hang (A4) a 440 Herz. Mivel az eszközt csak arra tudnám használni, hogy behangoljam a poharakat (és nyilván filccel megjelölöm majd, vagy lemérem a vízoszlop magasságát és feljegyzem) ezért úgy tűnik marad a fül utána hangolás, végülis sokan követik ezt a módszert. Illetve az Audacity program alatt látok még némi lehetőséget a hangok azonosítására, de vélhetőleg ez csak fölös időpocsékolás. Szóval egyelőre itt tartok, mókáskanállal csilingeltetem a poharakat, de ha összeáll a klaviatúra, akkor majd valami vidám darabbal még jelentkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése